A szem
A szem a koponya üregében helyezkedik el. A csontos szemüreg határa a koponyán nemi bélyeg: a férfiaké szögletes a nőké lekerekítettebb. A szemgolyót három pár szemizom mozgatja, az egyik pár jobbra-balra, a másik pár fel-le, a harmadik pár felfelé és kifelé forgatja. Közelre nézéskor a szemek kissé összetartanak, távolra nézéskor tengelyeik párhuzamosak. Egy közeli mozgó tárgy két szemmel való követése nagyon bonyolult feladat, mert a két szem különböző mértékű mozgatását igényli. Kívülről a szemet a szemöldök, a szemhéjak és a szempillák védik. A szemhéjak szempillán belüli, összefekvő részére faggyúmirigyek nyílnak, így a szemhéj zárásakor még víz sem juthat a szembe. A szemhéjakat belülről a könny nedvesíti. A könnymirigy a szemhéj alatt, a szemgolyó felett, kissé kifelé helyezkedik el. A fölösleges mennyiségű könny a belső szemzugból induló könnycsatornán át az orrüregbe folyik. A szemhéj belső részét a szemgolyó fehérrészét egy összefekvő hártya, a kötőhártya borítja, amely megakadályozza, hogy a szemgolyó mellett valamilyen szennyeződés a szemüregbe jusson. A szemgolyó falát három réteg alkotja: az ínhártya, az érhártya és az ideghártya. A kívül elhelyezkedő fehér ínhártya erős, szívós, rostos, védő szerepű. Elülső része a kissé domborúbb és átlátszó, ez a szaruhártya. Az érhártya feladata a többi réteg táplálása, valamint festéksejtjei elnyelik a receptor sejtek által el nem nyelt fényt. Az érhártya elöl két képződményt hoz létre, a szivárványhártyát és a sugárizmot. A szivárványhártya egyénenként különböző színű. Egy izommal szabályozható átmérőjű, kör alakú nyílás van a közepén, a pupilla. A pupilla mögött van a szemlencse, amelyet a sugárirányban haladó lencsefüggesztő rostok rögzítenek az érhártyából keletkezett, gyűrű alakú sugárizomhoz. A szaruhártya és a szivárványhártya közötti üreg az elülső szemcsarnok, a szivárványhártya és a lencse közötti rész pedig a hátulsó szemcsarnok. A két folyadéktér közlekedik egymással. A szemcsarnokot a csarnokvíz tölti ki, amelyet a sugárizom termel. A lencse párhuzamosan rendezett rostokból épül és átlátszó. A szemből kiemelve majdnem gömb alakú, a helyén lencsefüggesztő rostok húzása tartja többé-kevésbé lapított helyzetben. Ha a körkörös sugárizom elernyed, a kör átmérője nagyobb lesz, az adott hosszúságú, nem nyújtható lencsefüggesztő rostok kötél módjára megfeszülnek, és a lencsét laposabbá teszik (távolra nézés). Haa sugárizom megfeszül, akkor a kör átmérője kisebb lesz, a lencsefüggesztő rostok meglazulnak, és a lencse a saját rugalmassága miatt domborúvá válik (közelre nézés). A szem falának legbelső rétege az ideghártya. Itt vannak a receptor sejtek, és itt kerül át az információ az idegsejtekre is. Az ideghártyának a szem optikai tengelyébe eső részén különösen sok receptor van, ez a zugynevezett sárgafolt. Az ideghártyán a sárgafolttól kissé lefelé található a vakfolt. Itt lépnek ki és be a szembe az erek, és itt lép ki a szemből a látóideg. A vakfolton nincsenek receptorok. A szem belsejét a kocsonyás üvegtest tölti ki. A ideghártya felépítése pontosan ismert. Érdekes, hogy a receptorsejtek nem a fény beérkezésének irányában, nem az ideghártya üvegtest felé eső rétegáében helyezkednek el,hanem az ideghártyának az érhártya festéksejtes rétege felé eső részén. Így a fény az ideghártya összes sejttípusán áthalad, mielőtt eléri a receptorsejteket. Ezért nevezzük a gerincesek szemét inverz – fordított- hólyagszemnek. Az ideghártyán található receptorsejtek két nagy csoportba sorolhatók: pálcikák vagy csapocskák. A pálcikák a fény-árnyék látás receptorai, a csapocskák pedig színlátásra alkalmasak. A pálcikákat már egyetlen foton is képes ingerületi állapotba hozni, míg a csapocskáknak 4-6 otonra is szükségük van. A sárgafolton van a legtöbb csapocska, és attól távolodva számuk egyre csökken, míga pálcikák a sárgafolton egyáltalán nincsenek , hanem a sárgafolt körül helyezkedik el legtöbb, és a szélek felé mennyiségük csükken. A pálcikák és a csapocskák ingerülete egy bipoláris ( kétnyúlványú) idegsejtre tevődik át, majd több bipoláris idegsejt egy úgynevezett dúcsejtre kapcsolódik. A dúcsejtek nyúlványai, axonjai szedődnek össze a vakfolton, és ez hagyja el a szemet látóidegként. A szabályozósejt (bipoláris idegsejt és dúcsejt között) a központból kapja a receptorsejtek érzékenységét beállító információkat. A térbeli látáshoz az szükséges, hogy az egy tárgyról a két szembe egyzserre érkező kép információtartalma ugyanarra az agyterületre kerül. A látóterünk jobb oldalán elhelyezkedő táryga képe, a jobb szemünk belső felére, valamint a bal szemünk külső felére vetül, tehát az egyik szem belső feléből jövő információknak a másik szem külső feléből jövő információkkal azonos agyfélbe kell kerülniük.( a két kép összehasonlíthatósága érdekében). A látóidegben haladó axonok egy része a belülről jövő rész átkereszteződik, másik része a kívül haladó rész viszont nem úgy mondjuk ezt hogy a látóideg részlegesen átkereszteződik. A pálcikák elérték az elméletileg lehetséges legjobb látást, hiszen egy foton is ingerületet kelt. A receptorsejtek sűrűsége is tekintélyes: a szem néhány négyzetcentiméteres területén 130 millió pálcika és csapocska van. Összehasonlításképpen: egy jó színes monitoron is csak néhány százezer képpont van. Ahhoz hogy a látható fény egyetlen, viszonylag kis energiájú fotonja ingerületbe tudja hozni pálcikasejtet, speciális molekulákra, speciális sejtfelépítésre van szükség. A pálcikák sejtjeiben párhuzamos lemezrendszer van, a lemezen pedig sorba rendezett rodopszinmolekulák helyezkednek el. A rodopszin egy fehérjerészhez kapcsolódó A-vitaminból áll.
|
A szaruhártya A pupilla |
