Gyógyító színek - fény és színterápia

 

Az emberiség története során számtalan módon alkalmazták a fényt és a színeket gyógykezelés céljára.

 

Minden élet nélkülözhetetlen eleme a Nap melegsége. Így bolygónk legnagyobb kísérője és a fény, amely tőle származik, mindig is az emberiség tiszteletének és hódolatának középpontjában állt. A Naphoz kötődnek a legfontosabb és leghatalmasabb istenségek: az egyiptomi Ré isten megtestesülése a delelő nap, a hajnali napsugarakat Hórusznak, míg a lenyugvó Napot Ozirisznak tulajdonították. Az ősi görög kultúrában Apollóval kötötték össze a Napot, valamint Zeusz szemével. A maják civilizációja Ahau Kin-t tisztelte napistenként, akiről úgy képzelték, hogy hajnalhasadás és napnyugta között jaguár formájában járja az alvilágot és öregként, fiatalként egyaránt meg tud jelenni. A hindu vallás szerint a Nap az „éltető”, míg a kereszténységben sokszor használják az Atya, a Teremtő szimbólumaként, aki „teremtette a napot és a földet”.


Ősi gyógymód a színekkel
Régészeti leletek tanúskodnak arról, hogy anno az egyiptomiak pazarul díszített templomaikban gyógyító termeket építettek. Ide olyan különleges ügyességgel csalogatták be a fényt, hogy az színspektrumra bomlott. A betegnek először e színáradaton kellett keresztül haladnia, ahol megállapították, hogy nyavalyája milyen színnel orvosolható, majd a szükséges szín sugárzó gyógykezelésében részesült.


A görög Heliopolisz város is az ilyen gyógyító templomairól vált messze földön híressé. A hellén kultúrában helioterápiának, azaz napfénykezelésnek nevezték azt a módszert, amikor a színek mellett a napfény gyógyerejét is kihasználták. Az egyiptomi templomokhoz hasonlóan az ittenieket is úgy építették, hogy napfény a spektrum színeire törjön.

 

A hagyományos indiai terápia, az ajurvédikus (az élet ismerete) gyógyítás során mind a mai napig használnak ásványokat és drágaköveket, melyeket a hét kozmikus sugár koncentrációjának tartanak. E drágakövek mindegyike egy-egy kozmikus szín megtestesítője, ami nem jelenti mindig a külső színüket. A kövek „lényege”, valódi kozmikus színe prizmán keresztül látszik igazán. Így az ónix az ultraviola fény megfelelője, a macskaszem az infravörösé, a rubint a vörösé, az igazgyöngy a narancssárgáé, a korall a sárgáé, a smaragd a zöldé, a topáz a kéké, a gyémánt az indigókéké, a zafír pedig a lila fényé.

 

A klasszikus kínai gyógyászat három legendás császár munkáin alapszik. Az első Fu Hs, aki megrajzolta a yin és a yang vonalát. A második a Vörös császár, She Nung, aki megírta az első orvosi könyvet, végül a harmadik a Sárga császár, Yi Hsiung, a nagy gyógyászati kézikönyv megalkotója. Ez utóbbi, Az orvoslás szabályai öt különböző gyógymódot különböztet meg: a lélek gyógyítása, a test táplálása, gyógyszerek használata, az egész test kezelése, valamint akupunktúra és égetés. A színeket gyógynövények, ásványok és balzsamok formájában alkalmazták.

 

A kereszténység első évszázadaiban elítélték és pogánynak bélyegezték a színekkel, ráolvasásokkal, kuruzslással történő gyógyászati technikákat. Habár a korai keresztények szándéka a sokistenhit „betiltása”, a bálványimádás megszüntetése volt, az istenekkel együtt az ősi tudás, a holisztikus gyógyászat nagy része is elveszett.

 

A napfénnyel való kezelés módszere csak a tizenkilencedik század közepén tért vissza a közgondolkodásba, Jakob Lorber, A napfény gyógyító ereje című könyvének köszönhetően. Az 1851-ben megjelent kötetben többek között olyan gyógyító szerről (színről) is ír, mint a bárány vérének szolarizálásakor kapott vörösesbarna por, amely kitűnő gyógyszer a tüdő betegségeinek kezelésére. A könyv végén leírja, hogyan készítsünk napfénytinktúrát, valamint beszámol arról, miként lehet a rosszindulatú daganat ellen napfénykezeléssel felvenni a harcot.

 

A napfényterápia másik úttörője, a dán Niels Ryberg Finsen volt az, aki először dolgozta ki tudományosan a fényterápiát. Gyógyításai során mesterséges fényt használt, főként szénívet. A színterápiát eredményesen alkalmazta bőrtuberkolózis (lupus vulgaris) kezelésére. Észrevette, hogy ez az állapot télen jelentősen romlik, és ezt összefüggésbe hozta a napfénnyel. 1903-ban Nobel-díjat kapott e területen végzett munkája, és számos páciense csodával határos felgyógyulása eredményeképpen, s azóta a "fotobiológia atyjaként" vált közismertté.

 

A huszadik század elején Rudolf Steiner is a színek vizsgálatába kezdett. Az okkultista, filozófus, tanár és vallási vezető Steiner azt tartotta, hogy a szín egy létező entitás, és hogy minden színnek speciális spirituális jelentősége van. Megjósolta, hogy a huszoneggyedik század orvostudományában a színek rendkívül fontos szerepet fognak játszani.


Lézer: koncentrált fénysugár
Napjainkban is nagyon sok tudós, professzor, biológus, fizikus és orvos foglalkozik a fény és színterápia alkalmazásának lehetőségeivel. A lézer sem más, mint koncentrált fénysugár. Nagy teljesítményének, gyorsaságának, és azon a képességének köszönhetően, hogy rendkívül kicsi területre is összpontosítható, sikeresen alkalmazzák a sebészet valamint a szemészet és a bőrgyógyászat terén. A lézerkezelés atyja Mester Endre, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem professzora volt. Ő használta először a lágylézer fényt égési sérültek fájdalmainak csökkentésére valamint a sebek gyógyulásának gyorsítására. Beigazolódott, hogy a lágylézer fény megrövidíti a gyógyulás időt, és csökkenti a hegesedést.

 

A „mester” tanítványa és munkatársa, dr. Fenyő Márta biofizikus, lézerspecialista és feltaláló a polarizált fényterápia kidolgozásával vált ismertté. A lágylézer hatását vizsgálta a lábfekélyre, felfekvésre és visszérre. Mivel rendkívüli eredményeket kapott, el kezdte keresni, hogy a lézerfény melyik komponense felelős a gyógyulási folyamatért. Így fedezte fel (újra) a polarizált fény gyógyerejét. Egyik kiadványa John Stephenson kezébe került, és kettőjük kutatása vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a polarizált fény erősíti az immunrendszert, és jelentős javulást okoz visszérbántalmak és bőrbetegségek esetén.


Modern orvostudomány
Ma már az orvostudomány a fénykezelés több típusát is használja. A sárgaságban szenvedő koraszülött kisbabáknál kék fényt használnak, ami eltávolítja a csecsemő testéből a bilirubint, amit a fejletlen máj még nem képes kezelni. Ultraviola fénnyel az 1990-es években kezdtek el dolgozni, ma is használják bőrproblémák kezelésére, például pikkelysömör esetén. Túladagolásának azonban káros következményei lehetnek, fennáll például a bőrrák veszélye. A téli lehangoltság kezelésére kiválóan alkalmas a teljes spektrumú fény. Az ősz beálltával kezdődő, és tavasszal eltűnő kedélybetegséget az váltja ki, hogy nagyon magas nappal a vérben található melatonin (a tobozmirigy termelte hormon) szintje. Ez letargiát, depressziót eredményez, és heves vágyat vált ki a szénhidrátok iránt. Sötétedés után fokozódik ennek a kiválasztása, s ez erős álmossághoz vezet. Hajnalban az új nap fényei arra ösztönzik a tobozmirigyet, hogy csökkentse melatonin-termelést. Télen, amikor minimális a világos órák száma, e hormonból túlzott mennyiség kerülhet a véráramba. E betegség kezelésére a polarizált fényű lámpa használata bizonyult a leghatásosabbnak. Ez a terápia biztosítja ugyanazt, amit egy normális napsütötte nyári nap - a tobozmirigy hormontermelésének csökkentését.


A színek gyógyhatásai


Vörös
A vörös az elektromágneses spektrumban az infravörös mellett helyezkedik, ezért a melegséggel kapcsoljuk össze. Hatása izgató és stimuláló, ezért éttermekben azért használják, hogy élénkítsék a jó hangulatot és növeljék az étvágyat. A vörös fény hatására gyorsabban ver a szívünk és intenzívebb lesz a vérkeringés. Ez utóbbi miatt alkalmas a vírusos vagy bakteriális fertőzések gyógyítására is. A vörös szín ideális a vashiány és a vérszegénység kezelésére, minthogy a vörös vérsejtek elnyelik a vasat, a só pedig a vese és bőr révén távozik a szervezetből. Ha vörös fénnyel világítunk meg egy elfertőzött sebet, azzal gyorsítjuk a terület vérellátását és a fehér vérsejtek gyorsabban tudnak hadrendbe állni. Mivel a vörös szín gyorsítja a vérkeringést, nem ajánlatos az olyan emberek kezelésére, akik magas vérnyomásban szenvednek, szívproblémájuk van, asztmásak vagy epilepsziásak. A vörös fényt leginkább a nem elég aktív testműködések élénkítésére alkalmazhatjuk: renyhe bélműködés, legyengült izomzat, lassú vérkeringés, vérszegénység, impotencia, fagyás, izomgörcs, lábujjak vérellátási zavara, energia vagy hőhiány, fájdalmas menstruáció, terméketlenség, székrekedés betegségekben.


Narancssárga
A narancssárga a vörös mellett helyezkedik el a színspektrumon. Meleg szín, de hiányzik belőle a vörösből áramló hő. Ehhez a színhez is kapcsolódik a szexualitás és a termékenység, akárcsak a vöröshöz. A narancssárga az öröm színe, és elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy szabadságra és mozgásra ösztönözzön bennünket. Általános frissítőként működik, olyan változást idéz elő biokémiai felépítésünkben, amely elűzi a depressziót. Enyhülést hozhat a komoly reumában szenvedőknek azáltal, hogy segít felszakítani a csontrendszerre lerakódott rétegeket. Görcsoldó hatású, sikeresen enyhíti az izom feszültségeit és görcseit; és ha a lépet kezeljük vele, fokozza az életerőt. A narancssárga színt alkalmazhatjuk - műtét előtti és utáni állapotokban, pajzsmirigy- és egyéb hormonzavarokban, izommerevedési zavarokban, bőrbetegségekben, kozmetikában, emésztési zavarokban.


Sárga
A nap színe és napjellegű természete révén meleget és lelkesedést sugároz. A sárga élénkíti az idegrendszert. Áramlása egyszerre stimuláló és inspiráló, ezáltal jó hatással van a bőrproblémákra, valamint a reumára és az izületi gyulladásra. Használható a csontritkulásban vagy kalcium-elégtelenségben szenvedők gyógyítására, mivel megkönnyíti a test kalcium-feldolgozását. Mivel serkenti az agyi és mentális funkciókat, hatásos a gyomor - máj, epehólyag, hasnyálmirigy, lép betegségek kezelésében. Ilyenek az emésztési zavarok, puffadás, rekeszizomsérv, hányinger, gyomornyálkahártya gyulladása, cukorbaj, klimaxos folyás, idült reuma, izületi gyulladások, étvágytalanság, idegrendszeri betegségek (fóbiák).


Zöld
A zöld szín a spektrum közepén található, és – talán ebből fakadóan is - a harmónia, az egyensúlyi állapot hozható kapcsolatba vele. A természetben ez az élet színe, ezért teltségérzetet ad, megnyugtatja a vért, és élénkíti az idegeket. Szemet nyugtató hatása onnan eredeztető, hogy a szem szinte pontosan a retinára fókuszálja a zöld fényt. Az egyensúly színeként nyugalmi állapotba segíti mind a tudatot, mind az érzelmeket, és jótékony hatású egyes szívproblémákra is. A zöld szín a szív, tüdő betegségeiben egyaránt kedvező. Serkenti a nyirokmirigyeket (csecsemőmirigyre is hatásos), fokozza az izom- és szövetgyarapodást, viszont akadályozza a túlburjánzó sejtnövekedést, ezért daganatos betegségekben különösen kedvező. Elősegíti a vér- és keringési rendszer működését. Fertőtlenítő hatása is van (műtőben is ezt a színt használják). Kimerültség ellen is jó hatású.


Kék
A kék a spektrum hideg végénél található. A természetben birodalmában ez a szín a végtelen ég színe. Az ég azért kék, mert a nap fénye a kékkel megegyező hullámhosszú légköri részecskéket szétszórja, és ezáltal kék fény tükröződik minden irányba. Érzelmileg a kéket a szomorúsággal és a depresszióval hozzák kapcsolatba („I feel blue”). Mindazonáltal a kék a béke és nyugalom érzetét kelti, ezért nagyon jól illik meditációs terembe, vagy olyan helyiségbe, ahol relaxálnak. A vörössel ellentétben a kék a tágasság színe, használatával a kis terek nagyobbnak tűnnek. E tulajdonsága miatt jótékony hatással van az asztmára. További betegségek, amelyre gyógyhatással van: gyerekbetegségek, fogzás, zúzódások, hangproblémák, torok- és gégegyulladások, idegfájdalmak, álmatlanság, fejfájás, magas vérnyomás, stress, légcső- és hólyaghurut, isiász, betegségekben.


Lila
A spektrum színei között a lila a legrövidebb, ugyanakkor a lilának van a legnagyobb energiája. A természetben a lila szín megtalálható az ibolya virágban, aminek az olaját ma is használják italok és édességek ízesítésére, valamint parfümök illatanyagaként. A középkorban ebből az olajból készítették az altató orvosságot. A lila színhez kapcsolódó gyógyító minőségek a fizikai és spirituális megerősödés. A lila szín gyulladásgátló, lelkileg megnyugtató, memóriajavító, magas vérnyomás, álmatlanság, gyulladásos folyamatokban segít.

Indigókék
Az indigókék szintén hideg energia. Az energia "kozmikus" színe, az intuíciót jelképezi, a meditáció színe. Magas rezgésszámának köszönhetően fogékonyabbá tesz a szellemi dolgok iránt, segít kezelni az érzékszerveket (szem, fül, orr) érintő zavarokat. Serkenti a mellékpajzsmirigyek működését, érzéstelenítő, vérzéscsillapító, frissítő és vértisztító. Elősegíti, erősíti az intuíciót.